Edit kicsi blogja

Tényleg van valami új, valami bizsergés, egy csodálatos álom. Olyan szép, hogy el sem hiszem. Azt mondják, hogy valaminek a vége, valaminek a kezdete, és azt hiszem, hogy elkezdődött. Majd meglátom mi sül ki belőle. De az előjelek igen pozitívak:))

Régen írtam már ide. Nem azért, mert nem akartam, hanem mert nem tudtam. Nem volt mit. Azaz lett volna. Csak nem volt hozzá erőm, hogy leírjam őket.
Van úgy, amikor az ember képtelen az írásra. Csak gyötri magát, legbelül, de nem tudja kiadni azt, amit ki kell. Ez pontosan olyan, mint a ki nem mondott gondolat. Pedig sokszor jó lenne, hogy amit legbelül érzünk szavakba tudjuk önteni legalább. Főképp akkor, ha szeretetet vagy hálát érzünk és ezt szeretnénk elmondani. De ez sem megy sokszor. Nehéz az ilyet szavakba önteni.

Most valami olyasmit érzek az életemben, mintha ugyanoda jutottam volbna, mint ahonnan elindultam. Csak azért mégsem. Tettem egy kört. De nem volt hiábavaló. De nem ám! Az ember folyamatosan, tanul fejlődik. És mindeközben olyan értékes embereket ismer meg, akiknek az ismerete nélkül sokkal szegényebb lenne. Mind tapasztalatokban, mind lelkiekben. Ezek lehetnek rosszak, jók egyaránt. De legalább volt valami tapasztalat.

Nos, eljött valaminek a vége, és most kezdődik valami új. Valami olyan új, amit már régóta várok. A végén minden bezárul, és kitárul egy másik ajtó.

Már régen írtam zenéről. Éppen a Buena Vista Social Club kubai formációt hallgatom. Élvezem, magával ragad a latin forgatag. A trópusi romantika. Így nyár végén, ősz elején (vagy mi van már nem tudom) különösen kellemes zene. Olyan nosztalgikus júliusi kellemes hangulat a kertben ülve egy hideg koktélt szürcsölgetve. Vagy éppen egy meleg teát hideg téli estéken, nyári hangulatot teremtve.
Kár, hogy nem tudtam ott lenni a budapesti koncertjükön, éppen külföldön voltam akkor. Amúgy amikor általában a kedvenceim koncerteznek Magyarországon biztos van valami olyan, ami miatt nem tudok ott lenni.
Az egyik kedvenc számom tőlük a Chan chan. Ezt a youtube-on itt lehet megtalálni:
https://www.youtube.com/watch?v=P2dFLlaEaIU&mode=related&search=
Ez volt a legnagyobb slágerük.

A legtöbb szám hangulata ugyanilyen. Kellemes, latinos, ugyanakkor elegáns.
És itt a Candela:
https://www.youtube.com/watch?v=whs1FAkPbTM&mode=related&search=
Ez az egyik személyes kedvencem.

Amúgy maga a Buena Vista Social Club, egy havannai klub, ahol feketebőrű zenészek játszottak jellegeztes kubai zenét. Erről készült egy film, majd zenei album és rájuk ragadt a Buena Vista Social Club név. Legalábbis a Wikipedia szerint.

Másik jó szám a De Camino a La Vereda
https://www.youtube.com/watch?v=MbidK_0okWI

És ezzel búcsúzok is, ha megtetszett, lehet keresgélni. Jó kedvben, azt hiszem, nem lesz hiány.

Annyifélét kipróbáltam már, hogy az egyszerűen ki sem mondható. Az ember mindig megpróbál a lehető legjobban kinézni, de nem mindenkinek jön össze valahogy. Nekem sem. Gondoltam, leírok néhány módszert, és azt, hogy mik hatottak és mik nem, mi velük a probléma, mire kell vigyázni és mi bizonyult eddig a legjobbnak.

Már olyan 14 évesen is a fogyókúrák, megszorítások lázába égtem, ritkán ehettem annyit, amennyit szerettem volna (nagyon szeretem a finom ételeket és nálunk mindenki főzésőrült, beleértve már engem is). Mert egyszerűen tudtam, hogyha ez megtörténik, akkor olyan leszek, mint egy szumós csak nőben. De akkor még nem is volt semmi nagy baj.

Aztán 16 éves koromban addig ismeretlen okból el kezdtem hízni, pedig nem ettem többet, mint előtte, és nem mozogtam kevesebbet sem. Hát igen: hamar kiderült hormonális okai vannak, és ennek okaként hittek mindenfélét, hypophysis daganattól kezdve mindent. Az szerencsére kizáródott az MRI által, és valószínűleg a stressztől volt. Azóta se tudják. Bár elég stresszes időszak volt. Tényleg. Még jó, hogy ezaz egész történet az egyik nyári szünetben csúcsosodott ki, és nem a suliban néztem úgy ki, mint valami hatalmas tehén. Bár a legtöbbször úgy éreztem, és azt hiszem, hogy nem alaptalanul...

Akkor vágtam bele végelkeseredésemben a francia diétába, amit a Mindmegettén találtam.
Annak a lényege 2 hétig kb. 600 kilokalória naponta. Reggelire feketekávé cukor nélkül, zsemlével, ebédre egy kis párolt zöldség, vagy saláta, tojással vagy párolt csirkemellel vagy marhahússal. Be lehetett tartani. Talán azt volt a legkönnyebb.
Azzal sikerült is egy normálisabb kinézetet elérnem, persze az se volt olyan normális, de sok ember nézett ki úgy mint én. Na, és akkor elkezdtem a harcot, hogy maradjon meg ez legalább. Amint úgy éreztem felszedtem újra néhány kilót, újból elkezdtem. De mindig ez a szélmalom harc volt. Lement, visszajött. De átlagban, legalább azért maradt ugyanaz kisebb-nagyobb ingadozásokkal.
A francia diéta elég hatásos volt, de nem volt  nagyon hosszútávú, pedig tényleg nem ettem utána sokat, csak egyszerűen nekem az, amennyit más emberek esznek az sok.

Közben kipróbáltam a Level-klinika diétáját vagy más néven amerikai diéta, hát az sem volt rossz, de mindeközben elkapott a tüdőgyulladás és le kellett állnom vele. Az egy 15 napos diéta, hasonló a francia diétához, de ott egy kicsit több kalóriát lehet bevinni. Kicsit furcsán hangzik, de ott reggelire narancsot kell enni, és viszonylag sokszor kellett tejfölt enni, ami azért elég tömény volt.

Ezután nem sokkal, pár hónap múlva el kezdtem a South Beach diétát, ahol glycaemiás index szerint kell étkezni. Talán ez volt a legkellemesebb diéta. Viszont ez lenne az egészséges étrend, ami valljuk be nem olcsó mulatság. Ami természetesen nem tartalmazza, legalábbis nem nagyon a magyar hétköznapi konyha elemeit. Viszont azért igyekeztem ehhez igazodni a továbbiakban is életmódszerűen. A glycaemiás indexnek az a lényege, hogy megmutatja, hogy egyes ételek milyen mértékben emelik meg a vércukorszintet. Az a jó, ha lassan emeli meg, de tartósan, és ekkor nem lesz éhségérzetünk. Ilyenek az alacsony glycaemiás indexű ételek, ilyen például a cukkini. Na, ez nagyon jó, de sok fogyást ne várjon tőle a magamfajta, de szinten tartásra tökéletes volt. Ezt nagyon sokáig csináltam. De hát az egyetemen nem mozogtam túl sokat (max. a busz után futottam, néha-néha eljutottam úszni, vagy alakformálóra, de valljuk be nem ilyen rendszerességgel kellett volna, viszont én meg nagyon tanultam, meg a legnagyobb baj az volt, hogy sok az óránk, amire be kell járni, pedig így utólag belefért volna, csak okosabban kellett volna)

Aztán most tavasszal elkezdtem a 90 napos diétát.Mert most már elérkezett az idő, hogy azt a súlyomat, amit tartottam szépen körülbelül, talán le is adhatom, ha sikerül véglegesen.
Le is adtam vele kb. 5 kilót, de hát beköszöntött a vizsgaidőszak két szép szigorlattal. A gyümölcsnapokat nem bírtam túl sokáig, mert tanultam. És az átlagom, hogy elfogadható legyen számomra is, megkívánta azt, hogy ne tartsak gyümölcsnapot. Annak az a lényege, hogy szétválasztod a tápanyagokat, és egy nap csak egy félét ehetsz. Állítólag így könnyebb és gyorsabb lesz az emésztés. Reggelire mindennap gyümölcsöt kell enni 3 hónapig utána és állítólag nem hízol vissza semmit. Amúgy a családban többen is elkezdték, mások nem is fogytak vele semmit, míg  más ismerősök rengeteget. Ez is olyan, kinek hogyan hat.

Tehát ez vizsgaidőszakban elsikkadt, de terveztem, hogy újrakezdem utána. Viszont másképp döntöttem és belevágtam a talán legegyszerűbbe, legolcsóbba és állítólag az egyik leghatékonyabba. Nem vacsorázok. Három hete. És minden héten 2-3-szor elmegyek futni vagy úszni. A futást 2000 m alá nem adom, most fogom még növelni a pályán a körök számát, az úszást addig csinálom amíg bírom (a cél a 2-3000 méter fájdalommentes megtétele). És ez már kezd kicsit látszani. És azt hiszem, ez lesz az a módszer, ami segíteni fog végleg. Nem túl macerás, betartható, igaz nem gyors-de a tartósság a lényeg- ha meg nem bírom tovább megeszek 1 almát. Ha néha-néha esti vendégség van meg lehet szegni éppen. Nem lesz belőle tragédia, viszont tényleg csak kivételes alkalmakkor.

Ja, amúgy még annyit, hogy ne kezdjen bele senki a káposztaleves diétába. Szerencsére én nem tettem. És élettan előadáson szembesültem vele. A káposzta goitrint tartalmaz, aminek nagyon magas a jódtartalma. Persze annyi káposzta, ami a normális hétköznapi étrendben szerepel nem okoz ilyen gondokat, de a nagyon sok káposztafogyasztás igen! És mindez -a nagyon sok jódbevitel- pajzsmirigy alulműködést fog okozni. Tehát csak vigyázat!

Gondoltam, leírok néhány dolgot, ami józan ésszel teljesen lehetetlennek tűnik, ennek ellenére az emberek úgy elhitték, hogy az számomra teljesen hihetetlen volt. Íme az első:

Volt egy pár éve már, talán 2004-ben -ha jól emlékszem- amikor megjelent egy hirdetés, miszerint a József és Mária házhoz jön, Mária a fa alatt élőben megszüli a kis Jézust, szülészorvosokkal meg minden. A következő plakát készült erről:
























Nos, ez talán meghökkentő, de rengeteg ember rendelte meg a szolgáltatást, és ha jól emlékszem, sajtóbotrányok középpontjában állt. A katolikus egyház is felháborodott, az egyébként házifeladatnak készült hirdetésen, ami a fogyasztói társadalom elvakultságát akarta bebizonyítani. Azt hiszem, remekül sikerült.

Ezek után meg is említhetném a különböző spameket, amik pl. az iwiw-et rendszeresen lassítják. Annyi ember hitte el, hogy fizetős lesz a messenger, vagy ha továbbküldik a lánclevelet, akkor kapnak ajándék iwiw meghívót vagy éppen ha nem küldik tovább, valami nagy ultra szerencsétlenség történik velük. Ezeket olyan szépen elhitték az emberek, hogy az már iskolapélda volt.

A harmadik ilyet tegnap vettem észre, amikor volt egy ironikus videó otthoni mellplasztikáról az indán, és a videó utáni kommentekben az emberek felháborodva írták, hogy milyen gusztustalan egy dolog, és hogy nagyon remélik, nálunk nem vezetik be a terméket.

Ezek után én már nem csodálkozom azon, hogy elhiszik tényleg jó az őssejt fokozó,és elhiszik,hogy van valami kínai természetesanyag rákgyógyszer, amit jó drágán eladnak. Ha elhiszik, hogy az orvosokat nem érdeklik a betegek és még sorolhatnám, mindazt, amit az emberek elhisznek, amit nem kellene.

Először mindenki azt gondolhatja, hogy itt valami tudományról lesz most szó. Azonban nyár van, így azért mégsem. Tehát most maradok megint egy kicsit a konyhában. Imádok főzni.

Az egyik legnagyobb dolog, amit kitalált valaki, nem tudom ki volt az, de aranyba foglalom a nevét az Erős Pista. Mennyei darált, nyers csípős paprika.

Nemcsak ételízesítőnek (vagy inkább élet?) kiváló, hanem ébresztőnek is. A nyár kezdetén, amikor eléggé el voltam fáradva, és állandóan aludhatnékom volt, viszont egy nagyobb társasággal voltunk,  nem lett volna illő aludni. Ekkor azonban jött az ötlet. Kivettem a  hűtőből egy üveg Erős Pistát, egy-két kanállal megettem belőle, és egyből felébredtem. Hatásosabb volt, mint a kávé. Kitisztítja az ember agyvelejét rendesen és ráadásul tele van C vitaminnal (hiszen paprika). Használjátok nyugodtan :)

Nem is olyan régen kitaláltam egy nagyon finom ételt: egyszerű és egészséges. Nevet még nem adtam neki, de leírom, hogyan kell elkészíteni, és biztos vagyok benne, hogy nagyon fog ízleni.

Nekem könnyű helyzetem volt. Kimentem a kertbe és leszedtem egy szép darab padlizsánt. Azt meghámoztam, megmostam, felszeleteltem és besóztam. Állni hagytam, úgy hogy kicsöpögjön belőle a barna leve, ami megkeserítené az egészet.

És ekkor meghámoztam egy kis krumplit (attól függően mekkora a tepsi, amibe rakni fogom). Vékony szeletekre vágtam a krumplit, majd megfőztem sós vízben. Fontos, hogy nem szabad szétfőzni.

Amikor a krumpli fő, a padlizsán áll a sóban, megpucolom a hagymát, majd karikára felvágom. Olívaolajat teszek egy edénybe, bele a felvágott hagymát. Nem engedem, hogy megsüljön csak puhuljon meg. Majd száraz fehér bort fogok önteni rá, ebben párolom tovább a hagymát. A hagymába teszek sót, borsot és  1-2 szál rozmaringot.

Kivajazok egy jénai edényt. Majd erre ráhelyezem a megfőtt burgonyát, több sorban. Egy kis vajat rakok, és kevés friss rozmaringot a burgonyaszeletek közé.

A krumpli főlé öntöm a hagymát a kis fazékból és jól elegyengetem a krumpli felszínén.

Ekkor a padlizsánt lemosom. Majd a hagymára helyezem őket, szorosan. Felvágok egy paradicsomot karikákra, teszek néhányat a padlizsánokra. Előmelegített sütőbe teszem és 170 fokon kezdem el sütni. Várok, amíg paradicsom kicsit kezd sülni, és ekkor sajtot reszelek a tetejére. Ez lehet trappista, mozzarella, illetve közé szórhatunk egy kevés parmezánt, ami nagyon fel fogja dobni. Akkor lesz jó, ha aranybarna lesz a sajt a tetején.

Fontos, hogy főzés után a krumplikarikákat csepegtessük le jó alaposan, mert ha nem így történik, akkor kicsit leves lesz. :)

Hát elég nehéz. Ez olyan, mint a kutyának a csont. Rágódik rajta egy kicsit. Otthagyja. Megint rágja, aztán megeszi, megemészti és elfelejti, hogy valaha csontot evett. Azt hiszem, ezzel is ez lesz. Ha az ember túllép egy ilyen nehéz perióduson, akkor utána már nem úgy fog erre gondolni, mint ahogyan most...csak néhány hét lesz az ember életében.

Legalább 8 éve nézek minden nyáron Tour de France-t. Szeretem, mert jó nézni a szép tájakat, városokat, jó belenézni a biciklisek világába legalább ennyire. Egy nyugodt, délutáni program, amin nyugodtan el lehet aludni ebéd után. A másik, pedig, hogy jó a közvetítés a Eurosporton, ezért sem unalmas. Az elmúlt napokban érdekes, sajnálatos események rázták meg az idei Tour tisztaságát.

Az egyik ilyen Vinokourov lebukása volt, ami azért engem is megdöbbentett. Na, nem a doppingolás ténye döbbentett meg... aztán ezután Moreni (nem egy nagy név) bukott le , akit bilincsbe verve vittek el, ugyanis Franciaországban a doppingolás bűncselekmény. Moreni vétsége miatt az egész Cofidis csapatnak mennie kellett.

De a legnagyobb botrány mégiscsak a dán Rasmussen körül alakult ki. Már elindulása is kétséget von maga után, mert nem jelent meg a doppingvizsgálatokon. Ennek ellenére a szervezők nem tiltották el, és vezette a Tourt. A saját csapatának is hazudott, mert saját állítása szerint Mexikóban készült, közben pedig Olaszországban volt. Tegnap pedig még mindent összehordott, hogy adminisztrációs hiba miatt nem találták Mexikóban és mennyire fontos neki a tiszta Tour.

Amikor az igazság kiderült, a szponzor (Rabobank) se bírta tovább, azért nem adhatja tovább a nevét egy ilyen botrányhoz, negatív fényt szórna rá elég erősen.  Ráadásul a tegnapi szakasz befutón állítólag a közönség se állta meg felháborodás nélkül Rasmussen viselkedését, pedig azok az emberek aztán fanatikusan szeretik a Tour-t, a biciklistákat, az egészet. Ez a kettő ok közösen vezetett arra, hogy a csapat szempontjából a lehető legjobb megoldást válasszák, Rasmussent zárják ki a csapatból, hiszen nem bukott le, ez azzal egyenértékű hivatalosan, hogy Rasmussen feladta  versenyt. A csapat pedig versenyben maradt, ellentétben a Cofidisszel.

Felmerül a kérdés, miért hagyták Rasmussent elindulni a Tour-on? Talán amiatt, mert most nincsenek olyan versenyzők, mint Armstrong, Ullrich voltak pár éve és marketingfogásnak szánhatták, hogy izgalmasabb legyen a verseny, hogy végre van valaki, aki sokkal jobb a többieknél. Csak mindez visszaütött, méghozzá negatívba és az elmúlt évek egyik legnagyobb botrányát vált. Mindenesetre én a szervezők helyében ezen igen elgondolkoznék.

Az számomra mindvégig bizonyos volt, hogy nem tiszták a versenyzők (tisztelet a kivételeknek, kis naív kislány gondolja csak vannak olyanok is), azért ilyen teljesítményre, megterhelésre, mindenképpen szednek valamilyen teljesítményfokozót, és legtöbb illegális módszer pl. exogén tesztoszteron, eritropetin, vérdopping stb., de vannak azért olyan szerek, amelyek legálisak. Csakhát azok vagy hatnak vagy nem. És itt mindenki nyerni akar vagy legalábbis végigmenni.

A kérdés csupán az, hogy mikor buknak le. Verseny alatt, előtt vagy után? Vagy olyan jól időzítenek, hogy amikor doppingvizsgálat van, akkor éppen negatív lesz a teszt. A másik lehetőség, hogy olyan szert használnak, amit még nem vizsgálnak.

De nehogy azt higgyjük, hogy a doppingbotrány csak a kerékpársportot érinti. Szoros összefonódások vannak, élnek bizonyos orvosok, mint az a Fuentes doktor, akihez állítólag a teniszező Nadal és a Real Madrid focicsapat egyes tagjai is ellátogattak már. Ez sem lep meg, vagy amikor a magyar kalapácsvetők nem produkáltak elég vizeletet néhány éve.

Szerintem nincs igazuk azoknak, hogy le kellene venni a kerékpározást az olimpiáról, ennek alapján a többi sportot is lehetne bűntetni. Inkább oda kellene figyelni jobban, és olyan szabályokat hozni, amelyek segítik a tiszta sportot.

Az emberek tudják, hogy doppingolnak egyes sportolók, naivitás lenne az ellenkezőjét állítani, de ugyanúgy el fognak járni meccsekre, vagy hegyi szakaszokra a Tour-on, hogy végigkövessék kedvenceiket. Én is ugyanúgy megnézem a Tour-t, habár mérges vagyok rájuk és jobban szeretném, ha a versenysport minden ága megtisztulna a doppingszerektől.

Van, mikor az ember elindul egy úton, de rájön, hogy az zsákutca. Ha idejében történik ez meg, akkor visszafordulhat. Azt hiszem, hogy ez helyes is. Azonban nehogy azt higgyjük, elvesztegetett idő volt a tévelygésünk. Az ember nagyon sokat tud tanulni a másik útból is, több tapasztalatot gyűjt, amit felhasználhat később ott, ahol éppen kell- jelen esetben a helyes úton.

Nehéz dönteni mindig, de kell. Olvastam valahol, hogy az ember, ha dönt, mindig az egész lényével, személyiségével teszi azt. Döntéseinkben mindez jelen van. Jobban belegondolva, ez teljesen a helyén van. Az is nagyon fontos, hogy vállaljuk fel a döntéseinket, és mielőtt meghoznánk mérlegeljünk alaposan. Különösen akkor, ha olyan dolgokban kell cselekednünk, amelyek rendkívül meghatározóak az életünkben.

És hogyan érezhetjük, hogy helyes-e az, amit döntöttünk? Az szinte rögtön kiderül, mikor az ember érzi a lelkében a megnyugvást, hogy lezárta az életének azt a bizonyos szakaszát és valami egészen más kezdődik. Valami új, bizsergető, ami ismét felrázza és lelket önt bele. Ha ezt nem érezzük pl. akkor, amikor eldöntjük, hogy mit is akarunk kezdeni az életben, bizonyosak lehetünk benne, hogy nem találtuk meg azt, amit kerestük. Menni kell még. Lehet visszafelé egy kicsit, megtalálni ismét a kereszteződést és másik útra térni. Vagy egyszerűen csak menni tovább az úton, amit kijelöltünk magunknak, hogy újra egy sorsfordulóhoz érkezzünk.

Még egy kicsit visszatérek a táplálékkiegészítőkre, de ígérem, nem veszem elő többször, bár már kifejtettem róluk ugyan a véleményemet, de nem írtam eleget.

Találtam egy ilyen oldalt, aminek már a kezdőlapja is elég érdekes:
Tulajdonképpen arról szól, ha nem tud mit kezdeni a bölcsész diplomájával, álljon be hozzánk termékforgalmazónak!
Felmerül a kérdés, hogy vajon miért pont bölcsészeket keresnek erre a munkára, ahol vitaminokat kell eladni, és miért van az, hogy a gyógyszergyárak meg gyógyszerészeket, orvosokat keresnek ilyen célokra? Persze lehet rá egy naív magyarázat, hogy segíteni akarnak rajtuk, de nem hiszem, hogy erről lenne szó.

Félreértés ne essék, semmi bajom a bölcsészekkel, igen művelt és tehetséges emberek, a családomban is ők vannak abszolút többségben, de történelem-magyar szakon nem tanítanak biokémiát, ami azért a vitaminok és méregtelenítők megismeréséhez esetleg nem ártana...persze vannak, akik jártasak közöttük a természettudományokban egy kicsit, de azért jártasnak lenni és érteni hozzá, azért kicsit különbözik. Én se értek az irodalomhoz, holott sok szépirodalmi könyvet olvastam.

Továbbmenve ezen az igen érdekes honlapon találtam néhány terméket is: pl. nyirokérrendszer tisztító ital meg hasonlók...természetesen a pontos összetétel nincsen feltűntetve és a hatóanyag sem, de állítólag az OÉTI bevizsgálta a termékeket.

Egy másik honlapon őssejt fokozót találtam... Szó szerint így hívják, és az ára elég borsos ennek is természetesen. Viszont az összetétel nagyjából le van írva, tele van antioxidánssal, meg még ki tudja, mivel... Csak megjegyzem, hogy azért az őssejtek osztódását nem kellene mindenféle ellenőrizetlen módon stimulálgatni, lehet azért ennek veszélye is...a sejtosztódás, sejtciklus nagyon finoman szabályozott folyamatok összessége, nem szerencsés ebbe ilyen ellenőrizetlen módon beavatkozni, komoly következményekkel is járhat. Szóval az egésznek elég átverés szaga van.

Amúgy nem ellenzem a gyógynövényeket, a finom gyümölcsöket és a biogazdálkodást sem, mielőtt még a kedves olvasóban ez a gyanú merülne fel. Csak vannak dolgok, amik hülyeségek. Ha az embernek baja van, menjen el orvoshoz, azért némelyik még konyít is valamit hozzá, de tényleg! És ne valami kuruzslóhoz forduljon. Veszélyes üzem.

A másik, pedig, fontos, hogy éljünk egészségesen, de ez nem jelenti azt, hogy az életünk azzal válik egészségessé, ha mindenféle ismeretlen összetételű tablettát beszedünk. Hanem azzal, hogy a tabletta megvásárlása helyett zöldséget, gyümölcsöt veszünk és eszünk, hiszen a valódi természetesség ez!
Ha eljárunk a kevés szabadidőnkben úszni, futni, mozogni, akkor nem kell fogyasztótapaszra sem költeni, jobb esetben...

A másik meg, hogy próbáljuk megismerni a testünket, a működését, a tudományos gondolkodást. Nagyon jó újságok, folyóiratok vannak erre és nem a táplálékkiegészítő gyártó cég honlapjáról próbáljunk információt szerezni ezekről a dolgokról.

Elfogad mindent, amit az élet kínál számára. Csak annyit tesz, amennyit muszáj, ha éppen elérte a minimumot, abbahagyja. Nem érdekli, hogy lehetne valami jobb, szebb, színesebb, megelégszik az átlagossal.

 Miért, ne? Ennél már csak rosszabb lehet. A jobb eszébe sem jut. Nem bízik annyira magában, hogy tudná, sikerülhetne jobban bármi. Talán egy-két kudarcélmény tette megalkuvóvá.

Van ebben a viselkedésben bölcsesség, de van benne egy kis lustaság is, meg persze az is, talán a legfontosabb komponens- a biztonságra való vágyakozás. És így már érthető is minden...

Egy sokkal könnyedebb műfaj felé fogunk most evezni, vissza a '70-es évekbe. Vizsgaidőszakban nagyon gyakran hallgatom a The Sweet nevű formációt, ami annak idején is hatalmas karriert futott be. Könnyű zene és fel is pörget, a Poppa Joe, Little Willy, Co-Co mind olyan számok, amelyek rendkívül hasonlatosak ugyan egymáshoz, viszont egy retropartyban nagyon jót lehet rájuk táncikálni, és nekem segíti a koncentrációmat is, amikor szükséges. Nem kell emlegetnem a Fox on the run, Teenage rampage című számokat sem, azt hiszem elég nagy ismertségnek örvendenek. De amúgy nagyon jó zene, persze nem lehet összehasoníltani az eddig megismertekkel, de nem is kell. Ezt a maga műfajában (ún. "rágógumizene") kell nézni.

Hogy ez miért jutott eszembe? Tegnap érdekes dologra hívták fel a figyelmemet, mindössze a következőről van szó:
Ugye mostanában nagy sláger Mikától a Grace Kelly. Zenei csatornákon, rádiókon csak ezt látni, hallgatni napjában többször is.
Nem rossz,nem rossz -gondoltam, hogy ezt jól el is találták- csak amikor meghallgattam a Teenage rampage-t a Grace Kelly után, akkor jöttem rá mindenre, többek között arra, hogy miért is lett a Grace Kelly akkora sláger. Ezt a cselekedetet tanácsolták tegnap nekem. Ezt meg is tettem és nem is maradt a dolog tanulság nélkül.

Javaslom mindenkinek ugyanezt megtenni, és akkor rá is lehet szépen jönni, mire is gondoltam pontosan a Grace Kelly-vel kapcsolatban.

Egy kis segítség a youtube-ról:
Mika-Grace Kelly: https://youtube.com/watch?v=tPUpxIBkcjM
The Sweet-Teenage rampage: https://youtube.com/watch?v=4CqvQeUa38U

Jó szórakozást hozzá!!!

Érdemes boncolgatni még egy kicsit az emberi hülyeséget ebben a tekintetben. A mai bejegyzés a mostanában sokat reklámozott természetes táplálékkiegészítőkről fog szólni. Nem is olyan régen voltam valahol, ahol nagyon sok ilyen terméket reklámoztak, és mindegyikre az volt a kulcsszó, hogy ez csak természetes anyagokat tartalmaz hatóanyagként, és ez milyen jó, mert természetes. Volt ott lucerna tablettától kezdve szinte minden.
Erre a természetes szóra rögtön az jutott eszembe, hogy például a gyilkos galóca mérge a phalloidin is természetes, tehát azért, mert valami megtalálható a természetben nem feltétlenül egészséges is. Ezt sokan elfelejtik, és teljesen belehabarodnak a különféle táplálékkiegészítőkbe vagy a természetes anyagokat tartalmazó fogyasztószerekbe és hatalmas mennyiséget vásárolnak belőlük.

És vajon egészséges-e az, ha mindenféle táplálékkiegészítőket használunk, töménytelen mennyiségben (a drogériákban is tele vannak velük a polcok), ahelyett, hogy egészségesen táplálkoznánk?

A mai világban, ugye rohanunk meg minden, sokkal egyszerűbb bevenni per os egy karotin vagy lucerna tablettát, mondjuk egy kis sárgarépa vagy saláta helyett. Nem hiszem, hogy ezek olyan gasztronómiai élvezetet okoznának, mint a friss, finom sárgarépa, de kevesebb idő és energia kell hozzá, hiszen a sárgarépát meg is kell rágni, míg a tablettát vagy elrágom (sokkal kevesebb energiával) vagy lenyelem vízzel. És akkor már mentem is tovább és a saláta helyett beveszem a lucernatablettát, azt meg se kell tisztítani, ez is sokkal egyszerűbb. Ezaz, amit sose csinálnék, mert valahogy a sárgarépa íze számomra fontosabb, mint az elfogyasztásába fordított energia. Meg a rágóizomzatnak és a fogaknak sem rossz egy kicsit rágicskálni, de ez másik kérdés.

Csak az a probléma, hogyha nem ennénk meg a normális zöldség adagunkat, akkor elhiszem, hogy szükségünk lenne ezekre a szerekre. De ha több zöldséget, húst, vitamint eszünk eleve is, mint amire szükségünk van, hiszen a rendelkezésünkre áll -nem úgy, mint Afrikában- akkor minek szedünk mellé még ilyeneket, csak azért, mert természetes anyagokat tartalmaz és az milyen egészséges, jó nekünk? Csak akkor kell ilyet szedni, ha nem áll rendelkezésünkre a sárgarépa, a saláta stb.

A másik meg az, hogy ezek a szerek, pontosan mit tartalmaznak? Azt se tudjuk pontosan, egyik részük Kínából, illegálisan behozott termék, az OÉTI sose látta, másik részük ugyan bevizsgált valamennyire, de csak annyit vizsgáltak meg rajtuk, hogy nem káros. De, hogy egészséges is lenne?

A harmadik meg, hogy ezen szerek reklámkampányának egy része arról szól, hogy inkább igyunk meg együnk ilyen szereket és akkor orvoshoz se kell járni, mert az egyik érv szerint a modern orvostudomány csak a gyógyszereket tömi a betegbe és ez csak azért van, mert körüllengi az egészet az üzlet és emiatt nem is a gyógyítás a fontos. Ezt egy ilyen anyagokkal foglalkozó életmódtanácsadó honlapján találtam meg. Ez az érv szerintem elég érdekes, inkább nem minősíteném a dolgot.

Sokat gondolkoztam már régebben is ezen a témán. Amit leírunk, az nem marad nyomtalanul, főképp ha nyilvánossá válik, akkor egy mondat önálló életet is élhet. Éppen ezért nem mindegy az, hogyan fogalmazunk egy cikkben, és mit írunk le oda.

Különösen, ha olyan műfajokról van szó, mint pl. ismeretterjesztés, politikai újságírás, tankönyv, jegyzet, sőt még a bulvársajtóban sem maradnak a dolgok következmény nélkül.
Azon gondolkoztam, különösen az ismeretterjesztés, tankönyvírás kapcsán, hogy aki leír egy olyat, ami szakmailag nem helyes, és annak nincsen semmiféle következménye, az rendkívül veszélyes tud lenni.
Hiszen, akik ezt nem tudják még amiről az adott írás szólt, és ráaásul az érvelés még logikusnak is tűnik, akkor az adott olvasók rosszul fogják tudni, ha nincsen meg azaz ismeretük, hogy rájöjjenek a szakmai bakira.

El tudom hinni, hogy ha valakire rábíznak egy témát, hogy írjon belőle mondjuk tankönyvrészletet, amihez annyira nem ért, de rendelkezik alapismeretekkel, lesz az írásában valamennyi hiba, elírás. De ha írunk valamit,akkor nem az a legcélszerűbb, ha átnézetjük a szakma egyik legkiválóbb képviselőjével? Ez senkinek sem megalázó, és csakis a mi igényességünkről vall.
Vagy a másik megoldás, ami már munkaigényesebb, hogy mi magunk nézünk utána azoknak a dolgoknak, amikben nem vagyunk teljességgel bizonyosak. A harmadik lehetőség: nem vállaljuk el a dolgot, ha nem értünk hozzá.

A szerkesztő helyében én kizárólag olyanokra bíznám ezt, akik a szakterület legkiválóbbjai közé tartoznak. Ha ez valamilyen oknál fogva mégsem lehetséges, akkor a szerkesztőnek kell minden állítást pontról pontra végig olvasni, hogy ne legyenek benne esetleges szakmai hibák.

Szerintem ez egy tankönyv esetében megengedhetetlen, bármilyen természetű szakmai hibáról is van benne szó. Nem akarok konkrét példákkal előállni, mert szeretném elvégezni az egyetemet még ebben az életben, de tudnék írni erről konkrétan is.

Beköszöntött a vizsgaidőszak. Tényleg nem túl kellemes élmény, de van benne sok jó is. Például nem kelek sosem korán (csak kivételes alkalmakkor) vagy nem kell rohangálni, nincsenek demók, azért csak nyugodtabb időszak, mint a szorgalmi, kivéve a vizsgát és az azt megelőző pár napot, bár a nyári szünetet nem körözi le semmi. Azaz igazi...:)

Előre is elnézést kérek, hogy ha esetleg nem lenne időm/erőm blogot írni a következő napokban ez amiatt van, mert kezdek parázni egy kicsit a biokémiától. Az nagyon jól esik, amikor pörög az agyam (az anat szigorlat előtt volt a csúcs, azelőtt annyira paráztam, hogy el sem lehet mondani, még a bronchitis is elkapott a vizsgaidőszak kezdetére és a szigorlatig ki se gyógyultam teljesen). A vizsgán meg annyira ideges voltam,mint még sosem, de nem kellett volna egyáltalán. Ráadásul a kedvenc tárgyaim voltak, de hát a lét volt ott a tét (számomra szó szerint).
Jellemző volt, hogy akkor életemben először gumikesztyű nélkül nyúltam a hullához, és ez fel sem tűnt nekem akkor, addig meg mindig duplát húztam, hogy még véletlenül se érintkezzek vele, a csipeszemet úgy ahogy volt, mosatlanul meg minden benne felejtettem kb.  1 hétre az egyik táskámban...

Aztán a vizsgák után mindig ünneplek valamilyen módon. Az anatómia után, amikor hazaértem, már szinte rögtön mentem is pénzt herdálni, vettem pár szép bizsut, és otthon pedig megittunk egy üveg Gál Tibor pincészetéből való Pinot Noir-t, még ott vettem tavaly, és direkt erre az alkalomra tartogattam.

Aztán tavaly évvégén az utolsó vizsgám után vettem egy vizipipát. Nem túl egészséges, de annál mutatósabb, és némelykor hasznos használati tárggyá vált. És persze, a szokásos parfüm sem maradt ki. Még ebben az évben nem tudom, mi lesz az ajándék, de mindenképpen meg fogom magam jutalmazni, ha túlleszek a vizsgákon.

Megyek. Vár az aminosav lebontás türelmetlenül. Hamarosan jelentkezem. Akik hasonló cipőben járnak, mint jómagam, azoknak üzenem, hogy kitartás és nagy kalappal!

Egy kicsit komolyabb témára evezünk ma. Nyitottam már fórumot a Bolyaiban a romák és kistelepülések helyzetéről, és szerintem nem sikerült rosszul. Most azt hiszem, ideje összegezni a tapasztalatokat itt is.

Meglátásom szerint ez az egyik legkardinálisabb téma ma Magyarországon, nagyon sok értelemben és nem az, hogy éppen ki van hatalmon, melyik politikus mit csinál és mit nem. Ez egy olyan kérdés, amit kötelező megoldanunk. Nem ismer politikai oldalakat.

Azért kell megoldani egyrészt, mert vannak társadalmi csoportok, amik nagyon le vannak szakadva, a társadalom perifériáján vannak. És innen előre jutni nagyon nehéz. Ez természetesen nem származási kérdés, mégis sokkal több roma család van ilyen helyzetben, mint magyar.

Ez olyan, mint egy ördögi kör. Beleszületik valaki egy helyzetbe: képzeljük el, hogy a család minden tagja munkanélküli, esetleg alkalmi munkákból tengődnek. Mivel más a családfelfogásuk, ezért a család nem 3 vagy 4 tagú, hanem 8 vagy 9. A gyerekek nem nagyon járnak iskolába, ha járnak is, viselkedési problémájuk van, és mivel általában -most egy kis faluba képzeljük magunkat, a városi helyzet egy picikét más, majd leírom, hogy miért- a családban nem volt divat a tanulás, a gyereknél sem lesz az. Ezt látja egyszerűen. Hallottam olyan esetről, hogy kifejezetten verték, azért mert tanult. Tehát mi is történik a gyerekkel? Elmegy iskolába -ha egyáltalán engedik- de ott nem tudja megtanulni a dolgokat, mert annyira más környezetből jött. Véleményem szerint ez lenne egy olyan pont, amin egy ilyen gyerek esetében változtani kell. Másképpen kell nevelni, mint a falusi orvos vagy polgármester gyerekét. Sokkal inkább személyre szabottan, az ő nyelvén kellene megértetni a dolgokat vele. Azt hiszem, hogy erre nem lehet elég 1 generáció. Talán kettőnél-háromnál már működhetne. És akkor már a gyerek is lehetőleg már olyan nevelésben részesülhetne, mint a falusi orvos gyereke. És akkor talán ő is eljuthatna orvosi egyetemre. Vagy tanárnak. És talán, ha ez történne, és ezek az esetek nem lennének ritkák, mint a fehér holló, hogy egy kis faluból, egy roma származású vagy egy hátrányos helyzetű magyar gyerek eljutna felsőoktatási intézménybe.

Ehhez persze nem elég az iskola. Nagyon sok minden kell hozzá. Például én itt látok egy másik nagyon fontos problémát: az ilyen helyzetben élők egészsége sincsen kifejezetten jó állapotban. Sokkal alacsonyabb az átlagéletkor is. Nem beszélve az életminőség alacsony voltáról, ami magával is vonza ezeket a bajokat. Ehhez társul még az ezekben a rétegekben nagy fokot mutató alkoholizmus is. Hiszen olyan társadalmi helyzetben vannak, ahonnan a kiutat főlegaz alkoholban látják, és nem másban. Azt hiszem, hogy ez innentől kezdve egészségügyi probléma is. Nagy szerepe kell, hogy legyen nemcsak a falusi orvosnak, védőnőnek, hanem a falusi értelmiség bármely tagjának.

(A városi és falusi cigányság helyzete alapvetően más: a városi cigányságnak sokkal nagyobb az esélye kitörni a nehéz helyzetből, már csak az infrastruktúra miatt is).

Nagyon fontos még, hogy legyen egy pozitív példa számukra. Néhány olyan ember (zenész, színész, tudós, tanár, orvos, mérnök), aki nagyon nehéz sorból szerzett magának hírnevet vagy egyszerűen csak kitört abból a helyzetből és látványos az életminőségének a javulása.

Azért is fontos megoldani ezt a kérdést, mert ezek az emberek nem termelnek túl sokat az állam számára, viszont nagyon sok pénz megy el az ő megélhetési támogatásukra. Nem azt mondom ezzel, hogy nem kell őket támogatni, hanem azt mondom, hogy ha sikerülne egy több generációs, több terület szakembereinek az összefogásából álló átfogó programot létrehozni (egészségügy, oktatás, szociológia), és lennének eredmények, a támogatásra szánt pénz egyre csökkenni fog, hiszen beintegrálódnak a társadalomba: fizetnek adót, egészségügyi hozzájárulást stb- egyrészt megnőnek a bevételek, és lehet másra költeni: közalkalmazottak fizetése, egészségügy, oktatás fejlesztése stb.

Következő személyiségtípus:
Elhatárolja magát mindenkitől. Kisebbségi komplexusa van, de annyira, hogy elhiteti magával, hogy őt mindenki utálja. Így óvakodik mindenkitől, és mindentől.  Csendes. Túlzottan az. Mindenkiről megvan a véleménye. Nem rossz ember, csak fáj a lelke. Túl sokan sebezték már meg, és nem mer nyitni. Elkeríti magát egy nagy fallal, nem enged semmit sem ki a személyiségéből, ami sugárzó volna. Segíteni kell neki, akkor kiderül, hogy valójában tök jó fej vagy mégse...De egy próbát mindenképp megér.

Most csak a kedvenc költőm egyik legzseniálisabb verse. Eredetileg írtam hozzá egy nagyon hosszú postot, de úgy gondoltam, hogy letörlöm.

A magyar Ugaron

Elvadult tájon gázolok:
Ős, buja földön dudva, muhar.
Ezt a vad mezőt ismerem,
Ez a magyar Ugar.

Lehajlok a szent humuszig:
E szűzi földön valami rág.
Hej, égig-nyúló giz-gazok,
Hát nincsen itt virág?

Vad indák gyűrűznek körül,
Míg a föld alvó lelkét lesem,
Régmult virágok illata
Bódít szerelmesen.

Csönd van. A dudva, a muhar,
A gaz lehúz, altat, befed
S egy kacagó szél suhan el
A nagy Ugar felett.