Beköszöntött a vizsgaidőszak. Tényleg nem túl kellemes élmény, de van benne sok jó is. Például nem kelek sosem korán (csak kivételes alkalmakkor) vagy nem kell rohangálni, nincsenek demók, azért csak nyugodtabb időszak, mint a szorgalmi, kivéve a vizsgát és az azt megelőző pár napot, bár a nyári szünetet nem körözi le semmi. Azaz igazi...:)

Előre is elnézést kérek, hogy ha esetleg nem lenne időm/erőm blogot írni a következő napokban ez amiatt van, mert kezdek parázni egy kicsit a biokémiától. Az nagyon jól esik, amikor pörög az agyam (az anat szigorlat előtt volt a csúcs, azelőtt annyira paráztam, hogy el sem lehet mondani, még a bronchitis is elkapott a vizsgaidőszak kezdetére és a szigorlatig ki se gyógyultam teljesen). A vizsgán meg annyira ideges voltam,mint még sosem, de nem kellett volna egyáltalán. Ráadásul a kedvenc tárgyaim voltak, de hát a lét volt ott a tét (számomra szó szerint).
Jellemző volt, hogy akkor életemben először gumikesztyű nélkül nyúltam a hullához, és ez fel sem tűnt nekem akkor, addig meg mindig duplát húztam, hogy még véletlenül se érintkezzek vele, a csipeszemet úgy ahogy volt, mosatlanul meg minden benne felejtettem kb.  1 hétre az egyik táskámban...

Aztán a vizsgák után mindig ünneplek valamilyen módon. Az anatómia után, amikor hazaértem, már szinte rögtön mentem is pénzt herdálni, vettem pár szép bizsut, és otthon pedig megittunk egy üveg Gál Tibor pincészetéből való Pinot Noir-t, még ott vettem tavaly, és direkt erre az alkalomra tartogattam.

Aztán tavaly évvégén az utolsó vizsgám után vettem egy vizipipát. Nem túl egészséges, de annál mutatósabb, és némelykor hasznos használati tárggyá vált. És persze, a szokásos parfüm sem maradt ki. Még ebben az évben nem tudom, mi lesz az ajándék, de mindenképpen meg fogom magam jutalmazni, ha túlleszek a vizsgákon.

Megyek. Vár az aminosav lebontás türelmetlenül. Hamarosan jelentkezem. Akik hasonló cipőben járnak, mint jómagam, azoknak üzenem, hogy kitartás és nagy kalappal!