Van, mikor az ember elindul egy úton, de rájön, hogy az zsákutca. Ha idejében történik ez meg, akkor visszafordulhat. Azt hiszem, hogy ez helyes is. Azonban nehogy azt higgyjük, elvesztegetett idő volt a tévelygésünk. Az ember nagyon sokat tud tanulni a másik útból is, több tapasztalatot gyűjt, amit felhasználhat később ott, ahol éppen kell- jelen esetben a helyes úton.

Nehéz dönteni mindig, de kell. Olvastam valahol, hogy az ember, ha dönt, mindig az egész lényével, személyiségével teszi azt. Döntéseinkben mindez jelen van. Jobban belegondolva, ez teljesen a helyén van. Az is nagyon fontos, hogy vállaljuk fel a döntéseinket, és mielőtt meghoznánk mérlegeljünk alaposan. Különösen akkor, ha olyan dolgokban kell cselekednünk, amelyek rendkívül meghatározóak az életünkben.

És hogyan érezhetjük, hogy helyes-e az, amit döntöttünk? Az szinte rögtön kiderül, mikor az ember érzi a lelkében a megnyugvást, hogy lezárta az életének azt a bizonyos szakaszát és valami egészen más kezdődik. Valami új, bizsergető, ami ismét felrázza és lelket önt bele. Ha ezt nem érezzük pl. akkor, amikor eldöntjük, hogy mit is akarunk kezdeni az életben, bizonyosak lehetünk benne, hogy nem találtuk meg azt, amit kerestük. Menni kell még. Lehet visszafelé egy kicsit, megtalálni ismét a kereszteződést és másik útra térni. Vagy egyszerűen csak menni tovább az úton, amit kijelöltünk magunknak, hogy újra egy sorsfordulóhoz érkezzünk.