Az elmúlt pár napban két konfliktus helyzetet is lövöldözéssel "oldottak meg". Vajon ez lenne az ellenszere annak, hogy mondjuk egy szakács nem főz jól, akkor gázpisztollyal kell kioktatni? Ez lenne az, ami ezt a dolgot megoldaná? De ennél a példánál nem állnék meg. Nemrégiben, néhány hónapja az észak-alföldi régió egyik településén a gyerekek szeme láttára az egyik szülő leütötte az egyik iskola igazgatóját, valamilyen kis pitiáner indok miatt. Nem emlékszem pontosan, de valószínűleg azért, mert a gyerek rossz volt, és a szülő nem bírta elfogadni a kritikát. Ad 1, milyen jogon üt le valaki egy közfeladatot ellátó embert, akinek a munkája nagyon felelősségteljes, és az adott szülő egyáltalán nem tudná azt elvégezni? Azt hiszem ez a két példa elég is arra, hogy bemutassam a társadalom egyes tagjai mennyire nem tudják hatékonyan kezelni a konfliktusokat. Csupán amiatt, mert nem ízlik az étel, vagy nem fogadja el a szülő egy szakember kritikáját, ami egyébként az esetek többségében teljesen jogos, törvényszerű-e, hogy rögtön aggresszív viselkedésbe torkolljon? Nem, egyáltalán nem az. Én úgy gondolom, hogy ez részben az ún. elit felelőssége is. Példamutatással, a konfliktusok hatékony megbeszélésével, tárgyalással, mindezeken a jelenségeken enyhíteni lehetne. Itt az elitet egy tág fogalom körben értem: értelmiség (nem csupán diplomával rendelkezőket értem alatta), művészek, és urambocsá' politikusok is. És ezt nem lehet korán elkezdeni a hatékony konfliktuskezelést, már az óvodában is orientálni kellene a gyereket erre minél jobban.
Fontosnak tartom azt is, hogy az iskolákban a tanárok szerezzék vissza a tekintélyüket, ha elveszett, márpedig azt látom, hogy sok helyen igen, bár ezt nagyban személyiségfüggőnek érzem. Ezelőtt évekkel nem fordulhatott elő az, hogy bármelyik tanárt bántalmazzák ilyen okokból kifolyólag, mert köztiszteletben állt. És a munkája alapján most is abban kellene állnia. (Ugyanez igaz az orvosokra is. Mostanság ilyen is előfordul, ha például a beteg családja az orvost okolja a szerettük eltávozásáért, egyből aggresszív visekedésbe fullad.) Persze, tudom, hogy változnak az idők, a társadalom, sokkal többen szereznek diplomát, mint ahányan ténylegesen megfelelnének a kritériumoknak, a tanárképzés még nem is olyan régen elitképzésnek számított...
De ettől eltekintve egy tanár, egy orvos, egy ápolónő vagy egy hivatalnok munkáját igenis meg kell becsülni társadalmilag, erkölcsileg is.
Ezek az emberek emberfeletti munkát végeznek azért, hogy nekünk jobb legyen, sokszor nagyon kevés fizetésért. Legalább a társadalmi megbecsülésben részesedhetnének annyira, mint amennyire megérdemlik, ha már, mikor választottak, félretették az anyagi érdekeket azért, hogy szolgálják a társadalmat, ennek az országnak a boldogulását. Ugyanez érvényes a szakácsra, vagy egy bolti eladóra is. Ha valaki nincsen megelégedve a szolgáltatással, ne egyen abban az étteremben, mondjon szóban, udvariasan kritikát, fizesse ki, távozzon és ne egyen onnantól kezdve ott, válasszon magának másik helyet. Ha egy helyre nem mennek be többet az is elég nagy büntetés. Nem pedig a másik arcába kell nyomni a gázpisztolyt.
Logikátlan húzások
2007.04.13. 16:58 TLR4
Szóval, kezdjük reggel. Időben kimegyek a buszmegállóba. A 24-es busz nem jön időben sosem. 12 percenként jár, ennek ellenére valamikor fél óra múltán sem vánszorog elő. A rekord: egy egész óra. Aztán nagy nehezen megérkezik. Persze, egy szimpla, kis buszt küldenek egy olyan útvonalra, ami végigmegy az összes egyetem mentén és az egész városon. Természetesen, még a temető mellett is elmegy, és nem elég még a mi kis reggeli tumultusunk, a kis nénikék -akiket nem áll szándékomban bántani-, a kapájukkal és az ásókával törnek maguknak utat. Néha leütnek 1-1 embert.
A nép fele ilyenkor lemarad a buszról, az ok prózai: nem fér fel, az alsó lépcsőért nagy verekedés folyik. Ez télen a nagy kabátok és latyak időszakában még izgalmasabb. Iszapbirkózás.
Ezzel együtt lemarad az első órájáról, hiszen ha bemegyünk 5 perccel később általában ki vagyunk zavarva, legalábbis sokan kedvelik ezt a módszert előadáson is,amit persze nem csodálok, késni borzasztó udvariatlanság.
A gyakorlatokra való menés legalább 1 órával hamarabbi elindulást követel, hogy a pufferidő megfelelőbb legyen. Egy busszal 5 perc idő alatt legyőzendő távolságról van szó. Felmerül a kérdés, miért nem járok gyalog? Egyedül nem szeretek az erdőben sétafikálni.
Az első időkben, amikor még friss volt az emlék, hogy trolival jártam előtte gimibe, és át kellett váltani erre a Debrecen tömegközlekedésének csodálatos példányára, remegő gyomorral indultam ki a buszmegállóba, hogy vajon elkések-e vagy sem. A reggeli magasabb kortizolszintem még magasabb lett. Mindenkinek magasabb reggel, de azért ekkora stresszt??? Utálok attól rettegni, hogy elkések. Aztán megszoktam. Már csak akkor vagyok ideges, ha elkések. Mondjuk egy kötelező előadásról. Még ilyen nem volt, de bármikor előfordulhat. Késni már késtem el, de nem kötelezőről. És ha kizavarnak és éppen a mi csoportunkat olvassák fel, akkor igazolatlan. És mondhatom a 24-es buszt érvként. Csak nem lesz rá jó. És akkor ilyenkor ki a hibás? Vajon lehet ilyenkor kártérítést kérni a Hajdú Volántól?
A következő érdekes dolog az új felsőoktatási törvény. Nem tudom, hogy ki találta ki azt, hogy az előadások hossza 50 perc legyen. De nem sok gyakorlati érzéke lehetett. Nem azzal van bajom, hogy 50 percig kell előadáson ülni, sokszor nagyon élvezem őket és 50 perc is kevés. Viszont abba nem gondolt bele senki, hogy esetleg 10 perc múlva kezdődik a következő és nem mindig van ugyanabban az épületben, valamikor igen sokat kell gyalogolni, meg hát 10 perc nem elég semmire, még a normális információ cserére sem. Az pedig nagyon fontos, mert a gyenge kapcsolatok stabilizáló hatásúak a társadalomra, és hát az egyetemen inkább ebből van több. Meg pletykából is. Az pedig jó. Ráadásul az embernek vegetatív szükségletei is vannak. Ez pedig elég sok érv az 50 perces előadások ellen.
A harmadik ez már a vicces kategóriába eső dilemma, hogy miért van az ÉTK női mosdójában a papírtörlő tartó és a szemeteskosár az ellenkező oldalon, hihetetlen messze egymástól?! Tiszta vicces.
A nép fele ilyenkor lemarad a buszról, az ok prózai: nem fér fel, az alsó lépcsőért nagy verekedés folyik. Ez télen a nagy kabátok és latyak időszakában még izgalmasabb. Iszapbirkózás.
Ezzel együtt lemarad az első órájáról, hiszen ha bemegyünk 5 perccel később általában ki vagyunk zavarva, legalábbis sokan kedvelik ezt a módszert előadáson is,amit persze nem csodálok, késni borzasztó udvariatlanság.
A gyakorlatokra való menés legalább 1 órával hamarabbi elindulást követel, hogy a pufferidő megfelelőbb legyen. Egy busszal 5 perc idő alatt legyőzendő távolságról van szó. Felmerül a kérdés, miért nem járok gyalog? Egyedül nem szeretek az erdőben sétafikálni.
Az első időkben, amikor még friss volt az emlék, hogy trolival jártam előtte gimibe, és át kellett váltani erre a Debrecen tömegközlekedésének csodálatos példányára, remegő gyomorral indultam ki a buszmegállóba, hogy vajon elkések-e vagy sem. A reggeli magasabb kortizolszintem még magasabb lett. Mindenkinek magasabb reggel, de azért ekkora stresszt??? Utálok attól rettegni, hogy elkések. Aztán megszoktam. Már csak akkor vagyok ideges, ha elkések. Mondjuk egy kötelező előadásról. Még ilyen nem volt, de bármikor előfordulhat. Késni már késtem el, de nem kötelezőről. És ha kizavarnak és éppen a mi csoportunkat olvassák fel, akkor igazolatlan. És mondhatom a 24-es buszt érvként. Csak nem lesz rá jó. És akkor ilyenkor ki a hibás? Vajon lehet ilyenkor kártérítést kérni a Hajdú Volántól?
A következő érdekes dolog az új felsőoktatási törvény. Nem tudom, hogy ki találta ki azt, hogy az előadások hossza 50 perc legyen. De nem sok gyakorlati érzéke lehetett. Nem azzal van bajom, hogy 50 percig kell előadáson ülni, sokszor nagyon élvezem őket és 50 perc is kevés. Viszont abba nem gondolt bele senki, hogy esetleg 10 perc múlva kezdődik a következő és nem mindig van ugyanabban az épületben, valamikor igen sokat kell gyalogolni, meg hát 10 perc nem elég semmire, még a normális információ cserére sem. Az pedig nagyon fontos, mert a gyenge kapcsolatok stabilizáló hatásúak a társadalomra, és hát az egyetemen inkább ebből van több. Meg pletykából is. Az pedig jó. Ráadásul az embernek vegetatív szükségletei is vannak. Ez pedig elég sok érv az 50 perces előadások ellen.
A harmadik ez már a vicces kategóriába eső dilemma, hogy miért van az ÉTK női mosdójában a papírtörlő tartó és a szemeteskosár az ellenkező oldalon, hihetetlen messze egymástól?! Tiszta vicces.
2 komment
Címkék: megmondás
Egy kis zene 2
2007.04.12. 09:44 TLR4
Még egy kis zene. A Pink Floydról már írtam, igaz regényeket lehetne írni róla, de most nem ezt folytatnám, ha lehetséges mindez. Most egy kicsit szerteágazóbb műfajok felé eveznénk, amolyan összefoglalót adva a kedvenceimről, ha egyáltalán a blog keretein belül ez elfér. Személyesen, egy pohár italka mellett talán élvezetesebb lenne. Hogy személyesebb legyen mindenhova be fogok linkelni egy videót a Youtube-ról.
Akkor először is jöjjön a progresszív pszichedelikus áramlat, természetesen King Crimson az, amit nagyon szeretek.
Kezdhetnénk rögtön a 21st Century Scizoid Man remekművel. https://youtube.com/watch?v=gpX71RZeev4
Aztán miután ezen túljutottunk a vérig hatoló Epitaph című számmal. Az ember lelke legmélyéről hoz fel elég érdekes érzelmi komponenseket, amik normálisan nem nagyon érezhetőek.
https://youtube.com/watch?v=6eBcqhMoxRM
Azt hiszem, ha valakit ez a két szám megfogott nyugodtan megismerkedhet a többi King Crimsonnal, ha nem olvassa tovább nyugodtan a blogomat, biztos talál még magának való zenét.
Aztán folytassuk egy kicsit könnyedebb műfajjal. Led Zeppelin Starway to heavenje. Örök klasszikus. Imádom. Ezt is.
https://youtube.com/watch?v=_mNjd-hnxbs
Ehhez hasonló a Rolling Stones Angie-je, ez is egy olyan szám, ami nem hal meg, és örökkön-örökké élni fog.
https://youtube.com/watch?v=zY24FA6pZdc&mode=related&search=
Miután ezen a blokkon is élve túljutottunk jöjjön egy kis Yes, Emerson Lake and Palmer, Ian Anderson, Jethro Tull, Genesis és Dire Straits. Ők is megérnek egy misét. Mindenkitől belinkelnék 1-1 zenét kíváncsi vagyok, hogy mit szóltok hozzá.
Yes egyik legnagyobb számának első része, Close to the edge. Hatalmas zene. https://youtube.com/watch?v=KNJJPEN-bp0
Emerson Lake and Palmer: kedvencem tőlük változatlanul továbbra is a Pictures at an exhibiton, egy Mussorgskij feldolgozás. https://youtube.com/watch?v=l3zUOvKl5ZA
Ian Anderson, aki Budapestről egy olyan gyönyörű számot írt, amilyet szerintem még soha senki sem. Ha tetszik, utána nyugodtan be lehet tenni egy kis Jethro Tullt, biztos nem fogunk csalódni. Két részben találtam meg: https://youtube.com/watch?v=bbZLkNwBkbs és https://youtube.com/watch?v=BTAtfVSjYv0&mode=related&search=
Ebben a blokkban utoljára a Dire Straits-et említeném meg, és be is linkelem a kedvenc számomat tőlük. Ez az a szám, ami kb. 12-13 évesen hallottam először, de egyből megfogott.
https://youtube.com/watch?v=k5JkHBC5lDs
Egyelőre ennyi elég. Legközelebb, ha zenéről írok, nem biztos, hogy a legközelebb lesz, akkor megismerkedünk az általam kedvelt jazz, elektronikus zene, világzene és komolyzene részeivel. Remélem, jól szórakoztatok a blog feldolgozása közben.
Sőt, egyszer egy kemény metálos részt is fogok írni, hogy ne maradjon ki senki a jóból.
Akkor először is jöjjön a progresszív pszichedelikus áramlat, természetesen King Crimson az, amit nagyon szeretek.
Kezdhetnénk rögtön a 21st Century Scizoid Man remekművel. https://youtube.com/watch?v=gpX71RZeev4
Aztán miután ezen túljutottunk a vérig hatoló Epitaph című számmal. Az ember lelke legmélyéről hoz fel elég érdekes érzelmi komponenseket, amik normálisan nem nagyon érezhetőek.
https://youtube.com/watch?v=6eBcqhMoxRM
Azt hiszem, ha valakit ez a két szám megfogott nyugodtan megismerkedhet a többi King Crimsonnal, ha nem olvassa tovább nyugodtan a blogomat, biztos talál még magának való zenét.
Aztán folytassuk egy kicsit könnyedebb műfajjal. Led Zeppelin Starway to heavenje. Örök klasszikus. Imádom. Ezt is.
https://youtube.com/watch?v=_mNjd-hnxbs
Ehhez hasonló a Rolling Stones Angie-je, ez is egy olyan szám, ami nem hal meg, és örökkön-örökké élni fog.
https://youtube.com/watch?v=zY24FA6pZdc&mode=related&search=
Miután ezen a blokkon is élve túljutottunk jöjjön egy kis Yes, Emerson Lake and Palmer, Ian Anderson, Jethro Tull, Genesis és Dire Straits. Ők is megérnek egy misét. Mindenkitől belinkelnék 1-1 zenét kíváncsi vagyok, hogy mit szóltok hozzá.
Yes egyik legnagyobb számának első része, Close to the edge. Hatalmas zene. https://youtube.com/watch?v=KNJJPEN-bp0
Emerson Lake and Palmer: kedvencem tőlük változatlanul továbbra is a Pictures at an exhibiton, egy Mussorgskij feldolgozás. https://youtube.com/watch?v=l3zUOvKl5ZA
Ian Anderson, aki Budapestről egy olyan gyönyörű számot írt, amilyet szerintem még soha senki sem. Ha tetszik, utána nyugodtan be lehet tenni egy kis Jethro Tullt, biztos nem fogunk csalódni. Két részben találtam meg: https://youtube.com/watch?v=bbZLkNwBkbs és https://youtube.com/watch?v=BTAtfVSjYv0&mode=related&search=
Ebben a blokkban utoljára a Dire Straits-et említeném meg, és be is linkelem a kedvenc számomat tőlük. Ez az a szám, ami kb. 12-13 évesen hallottam először, de egyből megfogott.
https://youtube.com/watch?v=k5JkHBC5lDs
Egyelőre ennyi elég. Legközelebb, ha zenéről írok, nem biztos, hogy a legközelebb lesz, akkor megismerkedünk az általam kedvelt jazz, elektronikus zene, világzene és komolyzene részeivel. Remélem, jól szórakoztatok a blog feldolgozása közben.
Sőt, egyszer egy kemény metálos részt is fogok írni, hogy ne maradjon ki senki a jóból.
2 komment · 6 trackback
Címkék: music-progressive
Egy kis zene
2007.04.07. 18:15 TLR4
A délelőtt nagy részét zenehallgatással töltöttem, és klipnézegetéssel a Youtube-on. Persze, nagyon sokféle dolgot nézegettem ott, de ma a kedvenc zenekaromra koncentráltam elsősorban: a Pink Floydra.
Ez az a zenekar, aminek a neve először eszembe jut a "zene" szót meghallva. Rögtön emellett persze Antonio Vivaldié, Beethovené és J. S. Baché. De róluk most nem beszélnék, ha nem baj, koncentráljunk csak a Floydra.
Ezt a zenét még nagyon kisgyerekkoromban hallottam először, az első élményem, amire emlékszem is az a rendszerváltás körül vagy annak legelső éveiben lehetett. Körülbelül 4-5 éves koromban. Már akkor is megfogott valami benne, hiszen mindmáig ható, maradandó élményt okozott bennem. Persze, akkor még nem tudtam, hogy mi. Ma már ezt biztosan tudom: a kidolgozottság, az igényesség, a tökéletes hangzás, és a mondanivaló. Persze, akkoriban csak a tökéletes hangzást érezhettem, a mondanivalót nem nagyon.
Miért is fontos ez a 4 tulajdonság a zenében? Szerintem nem kell túlmagyarázni, de azért néhány szót mégis szólnék róluk. Nem hiába lett a világ legnagyobb hatású zenekara pszichedelikus rockban - véleményem szerint a rockban is- és koncertjeiken is egyedülálló színpadtechnikát teremtettek. A zene és a megjelenítés kiváló összhangja is jellemzi a fent felsorolt 4 tulajdonság mellett. És a mondanivaló, az is hihetetlen. Nem politizálnak úgy konkrétan, nem köteleződnek el egy irányvonal mentén sem, mégis erős véleményt fogalmaznak meg olyan jelenségekről, mint a háború, a környezetszennyezés, a modern társadalom, a diktatúrák és az emberi természet. Elég elolvasni A fal magyar fordítását vagy akinek van kedve, az angol eredetijét.
A kedvenc albumom nem ez, hanem a The dark side of the moon. Minden idők legjobb lemeze az egész világon. Annyira tökéletes, de annyira, hogy nem lehet leírni. Hallani és érezni kell.
Persze A fal sem piskóta, a belőle készült filmalkotás rendkívül jó, mindenkinek érdemes megnézni. És persze a zene. Nálam a második a sorban, épphogy lemaradva az előbbitől.
A Wish you were here egy nagyon kellemes kis zene, szintén igen nagy mondanivalóval, ezt nem is fogom többé hozzátenni, ezt vegyük evidensnek most már.
A The momentary lapse of reason tartozik még a kedvenceim közé. A The division bell is nagyon jól sikerült, azt is nagyon szeretem, nekem kicsit olyan hatása van, mintha keseregnének, hogy milyen szép volt a múlt, a fiatalság és ma mindez már sokkal rosszabb ("The grass was greener..."). Ettől függetlenül jó zene.
Na, nem is részletezem tovább. Döntse el mindenki, ahogy akarja, kinek mi tetszik tőlük, viszont az igaz, hogy nincs egy olyan szám, ami nekem ne tetszene tőlük.
A másik dolog, hogy ez a zene az, amihez bármikor fordulhatok. A legmélyebb holtpontokon szokott átsegíteni, bármiről is legyen szó.
Mára ennyit. Pápá.
Ez az a zenekar, aminek a neve először eszembe jut a "zene" szót meghallva. Rögtön emellett persze Antonio Vivaldié, Beethovené és J. S. Baché. De róluk most nem beszélnék, ha nem baj, koncentráljunk csak a Floydra.
Ezt a zenét még nagyon kisgyerekkoromban hallottam először, az első élményem, amire emlékszem is az a rendszerváltás körül vagy annak legelső éveiben lehetett. Körülbelül 4-5 éves koromban. Már akkor is megfogott valami benne, hiszen mindmáig ható, maradandó élményt okozott bennem. Persze, akkor még nem tudtam, hogy mi. Ma már ezt biztosan tudom: a kidolgozottság, az igényesség, a tökéletes hangzás, és a mondanivaló. Persze, akkoriban csak a tökéletes hangzást érezhettem, a mondanivalót nem nagyon.
Miért is fontos ez a 4 tulajdonság a zenében? Szerintem nem kell túlmagyarázni, de azért néhány szót mégis szólnék róluk. Nem hiába lett a világ legnagyobb hatású zenekara pszichedelikus rockban - véleményem szerint a rockban is- és koncertjeiken is egyedülálló színpadtechnikát teremtettek. A zene és a megjelenítés kiváló összhangja is jellemzi a fent felsorolt 4 tulajdonság mellett. És a mondanivaló, az is hihetetlen. Nem politizálnak úgy konkrétan, nem köteleződnek el egy irányvonal mentén sem, mégis erős véleményt fogalmaznak meg olyan jelenségekről, mint a háború, a környezetszennyezés, a modern társadalom, a diktatúrák és az emberi természet. Elég elolvasni A fal magyar fordítását vagy akinek van kedve, az angol eredetijét.
A kedvenc albumom nem ez, hanem a The dark side of the moon. Minden idők legjobb lemeze az egész világon. Annyira tökéletes, de annyira, hogy nem lehet leírni. Hallani és érezni kell.
Persze A fal sem piskóta, a belőle készült filmalkotás rendkívül jó, mindenkinek érdemes megnézni. És persze a zene. Nálam a második a sorban, épphogy lemaradva az előbbitől.
A Wish you were here egy nagyon kellemes kis zene, szintén igen nagy mondanivalóval, ezt nem is fogom többé hozzátenni, ezt vegyük evidensnek most már.
A The momentary lapse of reason tartozik még a kedvenceim közé. A The division bell is nagyon jól sikerült, azt is nagyon szeretem, nekem kicsit olyan hatása van, mintha keseregnének, hogy milyen szép volt a múlt, a fiatalság és ma mindez már sokkal rosszabb ("The grass was greener..."). Ettől függetlenül jó zene.
Na, nem is részletezem tovább. Döntse el mindenki, ahogy akarja, kinek mi tetszik tőlük, viszont az igaz, hogy nincs egy olyan szám, ami nekem ne tetszene tőlük.
A másik dolog, hogy ez a zene az, amihez bármikor fordulhatok. A legmélyebb holtpontokon szokott átsegíteni, bármiről is legyen szó.
Mára ennyit. Pápá.
Szólj hozzá!
Címkék: music pink floyd
Az első vagy mégsem?
2007.04.06. 18:50 TLR4
Kedveseim! Örömmel bejelentem az első bejegyzésemet itten. Igaz, már írogattam több-kevesebb sikerrel más oldalakra is, de ezt most komolyabban akarom venni, mint az MSN-est. Az nagyon el lett hanyagolva, nagyon sokféle ok miatt. Az egyik ok az volt, hogy nem igazán tetszett a design, a másik pedig az volt, hogy nem volt ODA kedvem írni, valószínű az első állítás miatt.
És hogy miről lesz szó? Azt így nem tudom most megmondani pontosan, nagyon sok téma jár a fejemben és nagyon sok új téma jöhet még.
Az biztos, hogy egy kicsi építő célzata is lesz a blogomnak, hiszen ha csak ömlesztve le akarnám írni életem történéseit, akkor elég lenne venni egy füzetet, mindenféle titkos dolgot belejegyezni és elsüllyeszteni a fiókban. Viszont ennek semmi olyan haszna nincs, amiből más is profitálhat, maximum csak az, aki írja, megkönnyebbül valamitől, amit senkivel sem mert megosztani.
Tehát jó olvasgatást, hamarosan meglesz az első téma.
És hogy miről lesz szó? Azt így nem tudom most megmondani pontosan, nagyon sok téma jár a fejemben és nagyon sok új téma jöhet még.
Az biztos, hogy egy kicsi építő célzata is lesz a blogomnak, hiszen ha csak ömlesztve le akarnám írni életem történéseit, akkor elég lenne venni egy füzetet, mindenféle titkos dolgot belejegyezni és elsüllyeszteni a fiókban. Viszont ennek semmi olyan haszna nincs, amiből más is profitálhat, maximum csak az, aki írja, megkönnyebbül valamitől, amit senkivel sem mert megosztani.
Tehát jó olvasgatást, hamarosan meglesz az első téma.
