Annyifélét kipróbáltam már, hogy az egyszerűen ki sem mondható. Az ember mindig megpróbál a lehető legjobban kinézni, de nem mindenkinek jön össze valahogy. Nekem sem. Gondoltam, leírok néhány módszert, és azt, hogy mik hatottak és mik nem, mi velük a probléma, mire kell vigyázni és mi bizonyult eddig a legjobbnak.

Már olyan 14 évesen is a fogyókúrák, megszorítások lázába égtem, ritkán ehettem annyit, amennyit szerettem volna (nagyon szeretem a finom ételeket és nálunk mindenki főzésőrült, beleértve már engem is). Mert egyszerűen tudtam, hogyha ez megtörténik, akkor olyan leszek, mint egy szumós csak nőben. De akkor még nem is volt semmi nagy baj.

Aztán 16 éves koromban addig ismeretlen okból el kezdtem hízni, pedig nem ettem többet, mint előtte, és nem mozogtam kevesebbet sem. Hát igen: hamar kiderült hormonális okai vannak, és ennek okaként hittek mindenfélét, hypophysis daganattól kezdve mindent. Az szerencsére kizáródott az MRI által, és valószínűleg a stressztől volt. Azóta se tudják. Bár elég stresszes időszak volt. Tényleg. Még jó, hogy ezaz egész történet az egyik nyári szünetben csúcsosodott ki, és nem a suliban néztem úgy ki, mint valami hatalmas tehén. Bár a legtöbbször úgy éreztem, és azt hiszem, hogy nem alaptalanul...

Akkor vágtam bele végelkeseredésemben a francia diétába, amit a Mindmegettén találtam.
Annak a lényege 2 hétig kb. 600 kilokalória naponta. Reggelire feketekávé cukor nélkül, zsemlével, ebédre egy kis párolt zöldség, vagy saláta, tojással vagy párolt csirkemellel vagy marhahússal. Be lehetett tartani. Talán azt volt a legkönnyebb.
Azzal sikerült is egy normálisabb kinézetet elérnem, persze az se volt olyan normális, de sok ember nézett ki úgy mint én. Na, és akkor elkezdtem a harcot, hogy maradjon meg ez legalább. Amint úgy éreztem felszedtem újra néhány kilót, újból elkezdtem. De mindig ez a szélmalom harc volt. Lement, visszajött. De átlagban, legalább azért maradt ugyanaz kisebb-nagyobb ingadozásokkal.
A francia diéta elég hatásos volt, de nem volt  nagyon hosszútávú, pedig tényleg nem ettem utána sokat, csak egyszerűen nekem az, amennyit más emberek esznek az sok.

Közben kipróbáltam a Level-klinika diétáját vagy más néven amerikai diéta, hát az sem volt rossz, de mindeközben elkapott a tüdőgyulladás és le kellett állnom vele. Az egy 15 napos diéta, hasonló a francia diétához, de ott egy kicsit több kalóriát lehet bevinni. Kicsit furcsán hangzik, de ott reggelire narancsot kell enni, és viszonylag sokszor kellett tejfölt enni, ami azért elég tömény volt.

Ezután nem sokkal, pár hónap múlva el kezdtem a South Beach diétát, ahol glycaemiás index szerint kell étkezni. Talán ez volt a legkellemesebb diéta. Viszont ez lenne az egészséges étrend, ami valljuk be nem olcsó mulatság. Ami természetesen nem tartalmazza, legalábbis nem nagyon a magyar hétköznapi konyha elemeit. Viszont azért igyekeztem ehhez igazodni a továbbiakban is életmódszerűen. A glycaemiás indexnek az a lényege, hogy megmutatja, hogy egyes ételek milyen mértékben emelik meg a vércukorszintet. Az a jó, ha lassan emeli meg, de tartósan, és ekkor nem lesz éhségérzetünk. Ilyenek az alacsony glycaemiás indexű ételek, ilyen például a cukkini. Na, ez nagyon jó, de sok fogyást ne várjon tőle a magamfajta, de szinten tartásra tökéletes volt. Ezt nagyon sokáig csináltam. De hát az egyetemen nem mozogtam túl sokat (max. a busz után futottam, néha-néha eljutottam úszni, vagy alakformálóra, de valljuk be nem ilyen rendszerességgel kellett volna, viszont én meg nagyon tanultam, meg a legnagyobb baj az volt, hogy sok az óránk, amire be kell járni, pedig így utólag belefért volna, csak okosabban kellett volna)

Aztán most tavasszal elkezdtem a 90 napos diétát.Mert most már elérkezett az idő, hogy azt a súlyomat, amit tartottam szépen körülbelül, talán le is adhatom, ha sikerül véglegesen.
Le is adtam vele kb. 5 kilót, de hát beköszöntött a vizsgaidőszak két szép szigorlattal. A gyümölcsnapokat nem bírtam túl sokáig, mert tanultam. És az átlagom, hogy elfogadható legyen számomra is, megkívánta azt, hogy ne tartsak gyümölcsnapot. Annak az a lényege, hogy szétválasztod a tápanyagokat, és egy nap csak egy félét ehetsz. Állítólag így könnyebb és gyorsabb lesz az emésztés. Reggelire mindennap gyümölcsöt kell enni 3 hónapig utána és állítólag nem hízol vissza semmit. Amúgy a családban többen is elkezdték, mások nem is fogytak vele semmit, míg  más ismerősök rengeteget. Ez is olyan, kinek hogyan hat.

Tehát ez vizsgaidőszakban elsikkadt, de terveztem, hogy újrakezdem utána. Viszont másképp döntöttem és belevágtam a talán legegyszerűbbe, legolcsóbba és állítólag az egyik leghatékonyabba. Nem vacsorázok. Három hete. És minden héten 2-3-szor elmegyek futni vagy úszni. A futást 2000 m alá nem adom, most fogom még növelni a pályán a körök számát, az úszást addig csinálom amíg bírom (a cél a 2-3000 méter fájdalommentes megtétele). És ez már kezd kicsit látszani. És azt hiszem, ez lesz az a módszer, ami segíteni fog végleg. Nem túl macerás, betartható, igaz nem gyors-de a tartósság a lényeg- ha meg nem bírom tovább megeszek 1 almát. Ha néha-néha esti vendégség van meg lehet szegni éppen. Nem lesz belőle tragédia, viszont tényleg csak kivételes alkalmakkor.

Ja, amúgy még annyit, hogy ne kezdjen bele senki a káposztaleves diétába. Szerencsére én nem tettem. És élettan előadáson szembesültem vele. A káposzta goitrint tartalmaz, aminek nagyon magas a jódtartalma. Persze annyi káposzta, ami a normális hétköznapi étrendben szerepel nem okoz ilyen gondokat, de a nagyon sok káposztafogyasztás igen! És mindez -a nagyon sok jódbevitel- pajzsmirigy alulműködést fog okozni. Tehát csak vigyázat!