Nem is olyan régen álmodoztam egy kicsit Visszaálmodtam magam a hideg északra, Svédországba, és a magas hegyek közé, az eddigi legkellemesebb helyre, ahol jártam: Svájcba. Valahogy mind a két helyen éreztem egyfajta nyugalmat, biztonságot. Ez az emberekből, az életritmusból fakadt. De ugyanezt éreztem már Bécs, Salzburg utcáit járva, vagy amikor a Königsee partján kávéztunk egy kellemes kis helyen. Vagy amikor Chiemsee Herreninsel szigetén a kastély előtti parkban pihengettünk. Valahogy ott az emberekből, a hangulatból fakad egy biztonságérzés. Egy olyan érzés, ami itthon nincs jelen az utcákon. Nem a közbiztonságra gondolok, hanem arra, hogy tudják, hogy mi lesz 5 év múlva.
Én azt érzem mostanság, hogy itt nem lehet ezt tudni. Most vegyük példának azt, hogy milyen érzés lehet úgy végezni mondjuk egy egyetemet, hogy közben kiderül, hogy ha végez valaki, akkor lehet, súlyos összegeket kell fizetnie azért, hogy dolgozhasson. Itt konkrétan a rezidens képzés körül kialakult herce-hurcára és bizonytalanságra gondoltam. Mondjuk nekem szerencsém van talán, én eleve úgy mentem az orvosira, hogy inkább a kutatás és az oktatás érdekelne, de azért az embernek van egy olyan képessége, hogy empátia. Ebbe belegondolni is elég szörnyű. Nem beszélve arról, hogy egy ilyen intézkedés erkölcsi szempontból kérdéses nagyon. Mert amikor már valaki beadja valahova a jelentkezési lapját, nem nagyon kellene változtatgatni a dolgokon.
Vagy egy másik példával is élhetek: elég sok pedagógus kerülhet az utcára igen hamarosan, mint az köztudomású. Valahogy én ezt másként képzeltem el, és nem azt képzeltem, hogy éppen azokon fog csattanni az ostor, akik nem tudják megvédeni magukat, hiszen, ha mondjuk egy rezidens sztrájkolni akar, annak valami gazdasági hatása lesz!? Vagy ha sztrájkolnak a pedagógusok, akkor nem fog megállni az élet, nem fog bosszantani senkit, ha néhány órára vagy napra beszüntetik a tanítást. De ha hosszútávon nem lesz itthon elegendő, hozzáértő szakember, aki ezeket a kulcsterületeken vállal munkát, mint az oktatás és az egészségügy a leendő generációk fogják a kárát látni.
Miért nem az adóelkerülőket leplezik le könyörtelenül? Miért nem azokat sanyargatják a legjobban, akiknek igenis van miből, és eddig nem fizettek szinte semmit a jövedelmükhöz képest (pl.minimálbérrel bejelentett, de havonta milliókat kereső jogászok)? Egy rezidensnek, orvosnak vagy egy pedagógusnak mije van? Tudása, tehetsége. De pénze, gazdasági hatalma nem sok van. Viszont nélkülük teljesen elképzelhetetlen lenne egy állam normális működése. Amúgy sosem értettem, hogy miért nem fizetik meg őket itthon jobban. Annyira, amennyire fontos ez a munka.
Addig felteszek egy-egy képet a Königssee-ről, Bad Gasteinról és Bad Ischl egyik jellegzetes utcaképét.
Én azt érzem mostanság, hogy itt nem lehet ezt tudni. Most vegyük példának azt, hogy milyen érzés lehet úgy végezni mondjuk egy egyetemet, hogy közben kiderül, hogy ha végez valaki, akkor lehet, súlyos összegeket kell fizetnie azért, hogy dolgozhasson. Itt konkrétan a rezidens képzés körül kialakult herce-hurcára és bizonytalanságra gondoltam. Mondjuk nekem szerencsém van talán, én eleve úgy mentem az orvosira, hogy inkább a kutatás és az oktatás érdekelne, de azért az embernek van egy olyan képessége, hogy empátia. Ebbe belegondolni is elég szörnyű. Nem beszélve arról, hogy egy ilyen intézkedés erkölcsi szempontból kérdéses nagyon. Mert amikor már valaki beadja valahova a jelentkezési lapját, nem nagyon kellene változtatgatni a dolgokon.
Vagy egy másik példával is élhetek: elég sok pedagógus kerülhet az utcára igen hamarosan, mint az köztudomású. Valahogy én ezt másként képzeltem el, és nem azt képzeltem, hogy éppen azokon fog csattanni az ostor, akik nem tudják megvédeni magukat, hiszen, ha mondjuk egy rezidens sztrájkolni akar, annak valami gazdasági hatása lesz!? Vagy ha sztrájkolnak a pedagógusok, akkor nem fog megállni az élet, nem fog bosszantani senkit, ha néhány órára vagy napra beszüntetik a tanítást. De ha hosszútávon nem lesz itthon elegendő, hozzáértő szakember, aki ezeket a kulcsterületeken vállal munkát, mint az oktatás és az egészségügy a leendő generációk fogják a kárát látni.
Miért nem az adóelkerülőket leplezik le könyörtelenül? Miért nem azokat sanyargatják a legjobban, akiknek igenis van miből, és eddig nem fizettek szinte semmit a jövedelmükhöz képest (pl.minimálbérrel bejelentett, de havonta milliókat kereső jogászok)? Egy rezidensnek, orvosnak vagy egy pedagógusnak mije van? Tudása, tehetsége. De pénze, gazdasági hatalma nem sok van. Viszont nélkülük teljesen elképzelhetetlen lenne egy állam normális működése. Amúgy sosem értettem, hogy miért nem fizetik meg őket itthon jobban. Annyira, amennyire fontos ez a munka.
Igazából ezt mondhatom mindenféle politikai elfogódottság nélkül, mert ezeket a dolgokat nem lehet pártpolitikaként felfogni, ezeket csakis objektíven, józan ésszel lehet; belegondolva a lehetséges következményekbe, és abba, hogy a tehetség, a tudás és a teljesítmény értékének a felemelése az, ami előrevihet, kilendíthet a holtpontról minket.
Remélem, ennek az érzésnek itthon vége lesz egyszer, és majd itthon az utcákat járva majd olyan érzés fog kerülgetni, mint Bécsben vagy akár Stockholmban járva.
Remélem, ennek az érzésnek itthon vége lesz egyszer, és majd itthon az utcákat járva majd olyan érzés fog kerülgetni, mint Bécsben vagy akár Stockholmban járva.
Addig felteszek egy-egy képet a Königssee-ről, Bad Gasteinról és Bad Ischl egyik jellegzetes utcaképét.
