Szóval, kezdjük reggel. Időben kimegyek a buszmegállóba. A 24-es busz nem jön időben sosem. 12 percenként jár, ennek ellenére valamikor fél óra múltán sem vánszorog elő. A rekord: egy egész óra. Aztán nagy nehezen megérkezik. Persze, egy szimpla, kis buszt küldenek egy olyan útvonalra, ami végigmegy az összes egyetem mentén és az egész városon. Természetesen, még a temető mellett is elmegy, és nem elég még a mi kis reggeli tumultusunk, a kis nénikék -akiket nem áll szándékomban bántani-, a kapájukkal és az ásókával törnek maguknak utat. Néha leütnek 1-1 embert.
A nép fele ilyenkor lemarad a buszról, az ok prózai: nem fér fel, az alsó lépcsőért nagy verekedés folyik. Ez télen a nagy kabátok és latyak időszakában még izgalmasabb. Iszapbirkózás.
Ezzel együtt lemarad az első órájáról, hiszen ha bemegyünk 5 perccel később általában ki vagyunk zavarva, legalábbis sokan kedvelik ezt a módszert előadáson is,amit persze nem csodálok, késni borzasztó udvariatlanság.
A gyakorlatokra való menés legalább 1 órával hamarabbi elindulást követel, hogy a pufferidő megfelelőbb legyen. Egy busszal 5 perc idő alatt legyőzendő távolságról van szó. Felmerül a kérdés, miért nem járok gyalog? Egyedül nem szeretek az erdőben sétafikálni.
Az első időkben, amikor még friss volt az emlék, hogy trolival jártam előtte gimibe, és át kellett váltani erre a Debrecen tömegközlekedésének csodálatos példányára, remegő gyomorral indultam ki a buszmegállóba, hogy vajon elkések-e vagy sem. A reggeli magasabb kortizolszintem még magasabb lett. Mindenkinek magasabb reggel, de azért ekkora stresszt??? Utálok attól rettegni, hogy elkések. Aztán megszoktam. Már csak akkor vagyok ideges, ha elkések. Mondjuk egy kötelező előadásról. Még ilyen nem volt, de bármikor előfordulhat. Késni már késtem el, de nem kötelezőről. És ha kizavarnak és éppen a mi csoportunkat olvassák fel, akkor igazolatlan. És mondhatom a 24-es buszt érvként. Csak nem lesz rá jó. És akkor ilyenkor ki a hibás? Vajon lehet ilyenkor kártérítést kérni a Hajdú Volántól?
A következő érdekes dolog az új felsőoktatási törvény. Nem tudom, hogy ki találta ki azt, hogy az előadások hossza 50 perc legyen. De nem sok gyakorlati érzéke lehetett. Nem azzal van bajom, hogy 50 percig kell előadáson ülni, sokszor nagyon élvezem őket és 50 perc is kevés. Viszont abba nem gondolt bele senki, hogy esetleg 10 perc múlva kezdődik a következő és nem mindig van ugyanabban az épületben, valamikor igen sokat kell gyalogolni, meg hát 10 perc nem elég semmire, még a normális információ cserére sem. Az pedig nagyon fontos, mert a gyenge kapcsolatok stabilizáló hatásúak a társadalomra, és hát az egyetemen inkább ebből van több. Meg pletykából is. Az pedig jó. Ráadásul az embernek vegetatív szükségletei is vannak. Ez pedig elég sok érv az 50 perces előadások ellen.
A harmadik ez már a vicces kategóriába eső dilemma, hogy miért van az ÉTK női mosdójában a papírtörlő tartó és a szemeteskosár az ellenkező oldalon, hihetetlen messze egymástól?! Tiszta vicces.
A nép fele ilyenkor lemarad a buszról, az ok prózai: nem fér fel, az alsó lépcsőért nagy verekedés folyik. Ez télen a nagy kabátok és latyak időszakában még izgalmasabb. Iszapbirkózás.
Ezzel együtt lemarad az első órájáról, hiszen ha bemegyünk 5 perccel később általában ki vagyunk zavarva, legalábbis sokan kedvelik ezt a módszert előadáson is,amit persze nem csodálok, késni borzasztó udvariatlanság.
A gyakorlatokra való menés legalább 1 órával hamarabbi elindulást követel, hogy a pufferidő megfelelőbb legyen. Egy busszal 5 perc idő alatt legyőzendő távolságról van szó. Felmerül a kérdés, miért nem járok gyalog? Egyedül nem szeretek az erdőben sétafikálni.
Az első időkben, amikor még friss volt az emlék, hogy trolival jártam előtte gimibe, és át kellett váltani erre a Debrecen tömegközlekedésének csodálatos példányára, remegő gyomorral indultam ki a buszmegállóba, hogy vajon elkések-e vagy sem. A reggeli magasabb kortizolszintem még magasabb lett. Mindenkinek magasabb reggel, de azért ekkora stresszt??? Utálok attól rettegni, hogy elkések. Aztán megszoktam. Már csak akkor vagyok ideges, ha elkések. Mondjuk egy kötelező előadásról. Még ilyen nem volt, de bármikor előfordulhat. Késni már késtem el, de nem kötelezőről. És ha kizavarnak és éppen a mi csoportunkat olvassák fel, akkor igazolatlan. És mondhatom a 24-es buszt érvként. Csak nem lesz rá jó. És akkor ilyenkor ki a hibás? Vajon lehet ilyenkor kártérítést kérni a Hajdú Volántól?
A következő érdekes dolog az új felsőoktatási törvény. Nem tudom, hogy ki találta ki azt, hogy az előadások hossza 50 perc legyen. De nem sok gyakorlati érzéke lehetett. Nem azzal van bajom, hogy 50 percig kell előadáson ülni, sokszor nagyon élvezem őket és 50 perc is kevés. Viszont abba nem gondolt bele senki, hogy esetleg 10 perc múlva kezdődik a következő és nem mindig van ugyanabban az épületben, valamikor igen sokat kell gyalogolni, meg hát 10 perc nem elég semmire, még a normális információ cserére sem. Az pedig nagyon fontos, mert a gyenge kapcsolatok stabilizáló hatásúak a társadalomra, és hát az egyetemen inkább ebből van több. Meg pletykából is. Az pedig jó. Ráadásul az embernek vegetatív szükségletei is vannak. Ez pedig elég sok érv az 50 perces előadások ellen.
A harmadik ez már a vicces kategóriába eső dilemma, hogy miért van az ÉTK női mosdójában a papírtörlő tartó és a szemeteskosár az ellenkező oldalon, hihetetlen messze egymástól?! Tiszta vicces.