Egy kicsit komolyabb témára evezünk ma. Nyitottam már fórumot a Bolyaiban a romák és kistelepülések helyzetéről, és szerintem nem sikerült rosszul. Most azt hiszem, ideje összegezni a tapasztalatokat itt is.

Meglátásom szerint ez az egyik legkardinálisabb téma ma Magyarországon, nagyon sok értelemben és nem az, hogy éppen ki van hatalmon, melyik politikus mit csinál és mit nem. Ez egy olyan kérdés, amit kötelező megoldanunk. Nem ismer politikai oldalakat.

Azért kell megoldani egyrészt, mert vannak társadalmi csoportok, amik nagyon le vannak szakadva, a társadalom perifériáján vannak. És innen előre jutni nagyon nehéz. Ez természetesen nem származási kérdés, mégis sokkal több roma család van ilyen helyzetben, mint magyar.

Ez olyan, mint egy ördögi kör. Beleszületik valaki egy helyzetbe: képzeljük el, hogy a család minden tagja munkanélküli, esetleg alkalmi munkákból tengődnek. Mivel más a családfelfogásuk, ezért a család nem 3 vagy 4 tagú, hanem 8 vagy 9. A gyerekek nem nagyon járnak iskolába, ha járnak is, viselkedési problémájuk van, és mivel általában -most egy kis faluba képzeljük magunkat, a városi helyzet egy picikét más, majd leírom, hogy miért- a családban nem volt divat a tanulás, a gyereknél sem lesz az. Ezt látja egyszerűen. Hallottam olyan esetről, hogy kifejezetten verték, azért mert tanult. Tehát mi is történik a gyerekkel? Elmegy iskolába -ha egyáltalán engedik- de ott nem tudja megtanulni a dolgokat, mert annyira más környezetből jött. Véleményem szerint ez lenne egy olyan pont, amin egy ilyen gyerek esetében változtani kell. Másképpen kell nevelni, mint a falusi orvos vagy polgármester gyerekét. Sokkal inkább személyre szabottan, az ő nyelvén kellene megértetni a dolgokat vele. Azt hiszem, hogy erre nem lehet elég 1 generáció. Talán kettőnél-háromnál már működhetne. És akkor már a gyerek is lehetőleg már olyan nevelésben részesülhetne, mint a falusi orvos gyereke. És akkor talán ő is eljuthatna orvosi egyetemre. Vagy tanárnak. És talán, ha ez történne, és ezek az esetek nem lennének ritkák, mint a fehér holló, hogy egy kis faluból, egy roma származású vagy egy hátrányos helyzetű magyar gyerek eljutna felsőoktatási intézménybe.

Ehhez persze nem elég az iskola. Nagyon sok minden kell hozzá. Például én itt látok egy másik nagyon fontos problémát: az ilyen helyzetben élők egészsége sincsen kifejezetten jó állapotban. Sokkal alacsonyabb az átlagéletkor is. Nem beszélve az életminőség alacsony voltáról, ami magával is vonza ezeket a bajokat. Ehhez társul még az ezekben a rétegekben nagy fokot mutató alkoholizmus is. Hiszen olyan társadalmi helyzetben vannak, ahonnan a kiutat főlegaz alkoholban látják, és nem másban. Azt hiszem, hogy ez innentől kezdve egészségügyi probléma is. Nagy szerepe kell, hogy legyen nemcsak a falusi orvosnak, védőnőnek, hanem a falusi értelmiség bármely tagjának.

(A városi és falusi cigányság helyzete alapvetően más: a városi cigányságnak sokkal nagyobb az esélye kitörni a nehéz helyzetből, már csak az infrastruktúra miatt is).

Nagyon fontos még, hogy legyen egy pozitív példa számukra. Néhány olyan ember (zenész, színész, tudós, tanár, orvos, mérnök), aki nagyon nehéz sorból szerzett magának hírnevet vagy egyszerűen csak kitört abból a helyzetből és látványos az életminőségének a javulása.

Azért is fontos megoldani ezt a kérdést, mert ezek az emberek nem termelnek túl sokat az állam számára, viszont nagyon sok pénz megy el az ő megélhetési támogatásukra. Nem azt mondom ezzel, hogy nem kell őket támogatni, hanem azt mondom, hogy ha sikerülne egy több generációs, több terület szakembereinek az összefogásából álló átfogó programot létrehozni (egészségügy, oktatás, szociológia), és lennének eredmények, a támogatásra szánt pénz egyre csökkenni fog, hiszen beintegrálódnak a társadalomba: fizetnek adót, egészségügyi hozzájárulást stb- egyrészt megnőnek a bevételek, és lehet másra költeni: közalkalmazottak fizetése, egészségügy, oktatás fejlesztése stb.